Turbolya

Gyógyhatása: megnyugtatja a gyomrot, enyhít a hasi fájdalmakon, segít a különféle zúzódások, horzsolások, pattanások és ekcémás tünetek kezelésében, a bőr tonizálásában, a hólyaghurut gyógyításában és tüneteinek enyhítésére is alkalmas. A megfázással járó tüneteket is hatékonyan lehet vele kezelni. Sokféle vitamin és ásványi anyag megtalálható benne. Kiváló A- , B- és C-vitamin forrás, valamint számottevő mennyiségű kalcium, vas, mangán, kálium, magnézium, szelén, réz, foszfor és cink található benne. Az összetört növényt véraláfutások, zúzódás eloszlatására, a sebre kell kötözni.

Felhasználása: a francia konyha egyik kedvelt fűszere, sok esetben a halételek fűszerkeverékének titkos összetevője. A franciák a turbolyát leggyakrabban tárkonnyal, petrezselyemmel és metélőhagymával együtt használják. Szórhatjuk a salátákat frissen aprított turbolyával, de ragukhoz is adható. A turbolya nagyon jó fűszere a leveseknek, szószoknak, a halételeknek, de tojásos vagy szárnyasból készített fogások fűszerezésére is ideális. Érdemes kipróbálni spárgához, zöldbabhoz, cékla mellé, sárgarépás és édesköményes ételekkel. A turbolya jó fűszere a gombának, a borsónak, a különféle krumplis fogásoknak, s még a spenóthoz is javasolt adni egy kevés friss turbolyát. Ha más fűszernövényekkel szeretnénk összekeverni, akkor célszerű a bazsalikomot, petrezselymet, tárkonyt, snidlinget, zsázsát, kaprot vagy a citromos kakukkfüvet választani. A friss turbolyával megszórhatjuk a frissen sült omlettet vagy rántottát, a különféle kevert salátákat, adható burgonyasalátához, s minden olyan ételhez is kipróbálható, amelyhez az eredeti receptben petrezselyem szerepel.

Különleges tudnivalók: a friss növényt jól záródó zacskóban, hűtőbe téve nagyjából egy hétig tárolhatjuk. A szárított turbolya természetesen sokkal tovább eláll, de íze, illata össze se vethető a friss növényével. A szárított turbolyát száraz, hűvös, fénytől zárt helyen érdemes tárolni. A friss turbolyát ecettel vagy olajjal is tartósíthatjuk. Mivel a turbolyának hamar elvész az aromája, ezért kizárólag a főzés végén érdemes az ételhez adni. Kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásait használjuk, később a levelek keserűvé és rágóssá válnak.

Teáját a népi gyógyászatban vese-, légző-, és emésztőszervi megbetegedésekben használják.