Rebarbara
A rebarbarát sokan gyümölcsként emlegetik, holott valójában egy zöldségről van szó, amelyet az emberiség mintegy 4500 éve ismer. Sokáig gyógyhatása miatt volt ismeretes, ám a 18. században bekerült a konyhai alapanyagok közé is. Levelei hatalmas, sötétzöld színűek, szára színe pedig halvány rózsaszíntől egészen sötétvörösig terjedhet.
Gyógyhatása: a jellegzetes savanykás ízt a benne lévő magas almasav-, citromsav-, és oxálsavnak köszönheti. Fogyókúrában kifejezetten jó megoldás lehet, mert kevés benne a kalória. Hasznos növényi rostokat, értékes cseranyagokat, flavonoidokat, polifenolokat tartalmaz. Vitamintartalma is magas, bőségesen van benne A-, B1-, B2- és C-vitamin. Ásványi anyagok közül kiemelkedően sok kálium, kalcium, foszfor, magnézium, vas és szelén található benne. A rebarbara egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy főleg azokat a vitaminokat tartalmazza, amelyre különösen a tél végével van nagy szükségünk. A rebarbarának nagyon jó vér-, illetve vesetisztító hatása is van, ezért akár a szívbetegeknek vagy a szellemi munkát végzőknek is érdemes fogyasztani. Azoknak azonban, akiknek veseköve van, érdemes jobban odafigyelniük rá, mert enyhén növeli a szervezetünkben a sav mennyiségét. Az emésztésünknek is nagyon jót tesz a rebarbara fogyasztása, amellyel étvágyunkat is javíthatjuk, de a hasmenéses panaszaink enyhítésére is nyugodtan kipróbálhatjuk. Ezen kívül gyulladáscsökkentő hatása is van, illetve a bélrendszerben található gombás betegségek esetén is nagyon hatásos segítség lehet. Nem csak gyulladáscsökkentő, hanem vérzéscsillapító hatása is van. Nagyszerűen kezelhetjük vele a fogínygyulladást, de akár a gyomorfekély miatt kialakuló vérzéseket is megelőzhetjük a fogyasztásával.
Felhasználása: a változatos ízű és színű szárakat nyersen is ehetjük. A szárat akkor szabad csak leszedni, ha már elszíneződött, ami lehet. Zöld szárú, zöld húsú, fanyar ízű, nagyon savanyú. Piros szárú, zöld húsú, amely savanykás, enyhén kesernyés. Piros szárú, piros húsú is, amely enyhén édeskés ízű. Kompót,lekvár, szörp, likőr is készülhet belőle, de süteményekben, mártásokban, sőt levesként is remekül megállja a helyét. Meggyel, cseresznyével, almával és körtével remekül harmonizál, de igazán hű társa az eper. Fűszerek közül bátran használjuk a fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, de a vaníliát, a szerecsendiót és a mentát is szereti. Desszertként is használható, de alacsony kalóriatartalmát hamar elronthatjuk, ha túlcukrozzuk. Inkább használjunk mézet vagy más gyümölcsöket, fűszereket ízesítésként. Ügyeljünk rá, mert hamar szétfő, ezzel pedig elveszítjük a benne lévő tápanyagokat.
Különleges tudnivalók: a levelek mérgezőek, ezért ezeket semmiképp se fogyasszuk. A rebarbarának két olyan összetevője van, amely miatt fontos a mértékletes fogyasztás. Az egyik az oxálsav, a másik pedig az antrakinonok. Előbbi elvonhatja a vérből a kalciumot, utóbbi pedig hashajtó hatású. Ahhoz viszont, hogy ezek a hatások érvényesüljenek, komoly mennyiséget kell elfogyasztani a növényből.