KORPAFŰ
A korpafű rádiumot tartalmaz. Csak 600 méter feletti, főleg fenyves szálerdőkben és északi erdőszéleken, csakis savanyú, üde talajokon él.
Szigorúan védett növénynek számít! A korpafüvet ezért patikából vagy gyógynövényszaküzletből
szerezzük be.
Gyógyhatása: köszvényeseknek és reumabetegeknek, még akkor is, ha már ízületi elváltozásokat
mutatnak, valamint krónikus hasmenéssel és aranyérrel bajlódó betegeknek ajánlható a korpafűtea. A
hasmenésre hajlamos személyek azonban a legnagyobb elővigyázatossággal használják, mert
bélgörcsöket okozhat. Használható vizeletkiválasztó rendszer és az ivarszervek összes betegségére
herefájdalmakra és vesehomok és vesefájdalom ellen. Nélkülözhetetlen májgyulladások, a máj kötőszövetének kóros, már rosszindulatú felszaporodása ellen is. Segítségével a lábadozó hamar
visszanyeri életerejét. Láb- és lábikragörcsre is hatásos.
Felhasználása: A korpafüvet soha nem szabad főzni, ha teát akarunk készíteni belőle, csak forrázzuk le. Ha a vádlink görcsöl, a korpafüvet egy kendőre rakjuk és körülkötjük vele a lábikránkat. De lábfürdőt is vehetünk ilyenkor, hólyaggörcs esetén pedig ülőfürdőt készíthetünk belőle.
A korpafűliszt, súlyos betegek felfekvéses sebeit a legrövidebb időn belül begyógyítja. A nyílt sebre finoman és óvatosan
rászórjuk a korpafűlisztet. Legtöbbször már az első kezelés után megkönnyebbülést érez a beteg.
Teakészítés: egy csapott teáskanál korpafüvet ¼ liter forró vízzel leöntünk, rövid ideig állni hagyjuk.
Naponta elég egy csésze, reggel éhgyomorra igyuk, kortyonként, a reggeli előtt fél órával. Májcirrózis és rosszindulatú májbetegségek esetén naponta két csészével fogyasszunk.
Korpafűpárna: a görcsölő testfelület nagyságától függően 100, 200 vagy 300 gramm szárított korpafüvet töltünk egy párnába, amelyet éjszakára a görcsösen fájó testrészekre helyezünk. A
korpafűpárna egy évig megőrzi a hatását.