ACSALAPU

Az acsalapu folyók, patakok partján,árkokban és erdőszéleken nő. Lényegesen nagyobb, mint a
martilapu, amelynek a családjába tartozik. A lázcsillapító hatású gyökerét gyűjtjük, (még a virágzás előtt), amelynek a nagy pestisjárványok idején igen nagy jelentőséget tulajdonítottak.

Belsőleg: láz, légszomj, köszvény és epilepszia ellen használjuk izzasztó teaként. Egy-két
csészével igyunk meg belőle napközben kortyonként.

Külsőleg:  a nagy, friss leveleket nemcsak ficamos, rándult, feltört lábra rakhatjuk fel, de mindenfajta égés, rosszindulatú fekély és égési seb gyógyítására is használhatjuk.
Teakészítés: egy csapott teáskanál acsalapu gyökeret ¼ liter vízben, egy éjszakára beáztatunk, reggel felmelegítjük és leszűrjük. 

Pakolás: a friss, megmosott leveleket szétzúzzuk és felrakjuk a beteg testrészre. Naponta többször ismételjük.